2011. március 28., hétfő

márciusi mozgalmak

A hónap vége felé közeledvén illőnek érzem, hogy frissítsem ezt a blogot, mert bizony vannak/voltak történések. A főzenekarommal próbák terén még mindig pihi (pangás?) van - remélhetően nem sokáig -, viszont áprilisban újra beindulhat a szekér az új próbahelyen. (Elég ciki, ha az ember feje - zenemotyói - fölött elbontják a házat...)

Viszont válság(?) ide vagy oda, az élet nem áll meg, ahogy ebben a hónapban sem volt. Még a hónap elején - márc. 4-én - volt egy érdekes jam-session pörformansz a basszusgitárosunkkal és egy helyi zenekar dobosával. A városi múzeumban Kundermann Balázs fotókiállításának megnyitóján zenélgettünk, és azt kell mondjam nagyon hangulatos volt. Tulajdonképpen a régen "megírt" számaimra jammelgettünk. A próba annyi volt, hogy előtte való nap Oszinak(dob) megmutattam a számokat (haha, csak Márk(gitár) nem jött el). Végülis jól sikerült. A Gibóval, a 10W Laney kombóval meg a Boss DD7 visszhangeffektel oldottam meg a dolgot- kicsi helyen, tiszta éteri hangzás kellett... (A DD7 jól jött, mikor a "próbán" nem volt másik gitár... de mennyire jól - mert looper is egyben!!!)


Időközben beugrottam a veszprémi Rutinműtét zenekarba is gitározgatni :-) Koncert ápr. 15 - Veszprémben, ápr. 23 - Debrecenben várható! Egyelőre vendégzenészként vagyok, de ki tudja még mit hoz a jövő... (mindig így kezdődik). A próbák addig is heti két próbánk van, ami egész jónak mondható.

Gitárújítás is volt/lesz, méghozzá a Hangszerarzenál jóvoltából megrendelésre került egy LAG elektroakusztikus gitár, illetve az Epi LP kapott egy 496R/500T keramikus hangszedőszettet - hát ... "kicsit" megváltoztott a hangja. A gittyó még nem jött meg, az Epi új hangzásával meg még ismerkedek - de egyelőre csak pozitív tapasztalataim vannak ... eddig azt mondom marha jó.

Sztorizás később... Addig is a legújabb kedvencem: Moodorama!



2011. február 13., vasárnap

találtam egy nagyon érdekes linket, ahol jópár erősítő beállításáról olvashatunk tapasztalatokat:

http://www.tonesettings.com

2011. február 9., szerda

gyakorlás

Az utóbbi hónapokban írtam pár gyakorolnivaló figcsit. Folyamatosan bővül ezeknek a gyakorlatoknak a száma, lehet a végén összejön annyi, hogy tematikusan elrendezgetem. Nincs különösebb zenei értékük, inkább csak az ujjakat tornásztatják meg.

Innen letölthetőek GuitarPro formátumban: LINK.

Extraként egy kis zeneelméletet is találtok.

2011. január 27., csütörtök

besztof

Úgydöntöttem, postolok egy-két zenebonát, amik az elmúlt időszakban erőteljesen hatottak rám.


Kezdeném egy populáris hangzású, ugyanakkor fülbemászó dalocskával, ami nem is olyan rég fogott meg. Mondhatni a legfrissebb, amivel találkoztam. Ő Jonna Lee, egy hihetetlen tehetséggel megáldott svéd énekesnő. Íme:


A következő Bikini dal főtémája az, ami nagyon megfogott. Azóta izgatja ez a szám a csőrömet, mióta egy fórumra kirakták egy régi-régi élő előadásban (egy hajón).



Átevezve újra az akusztikus hangszerek világába, ezt az Extreme számot is kedvenceim közé sorolnám. Roy és Ádám koncerten hallottam legutóbb, szerintem nem kell ecsetelnem, milyen dimenzióban játszanak a fiúk :-)


És ha már Roy és Ádámnál tartunk ...


Kedvenc utazós számom Tom Pettytől - sose tudom megunni:


Újra Jonna Lee, mint iamamiwhoami. Szinte semmit nem lehet tudni erről a projektről, abszolút titokban folyik, ő is csak azután lepleződött le, hogy megmutatta az arcát ebben a videóban. Ne számíts rákkenrollra :-)



kérdőjelek

Haza kellett hoznom a gitárcuccomat a próbahelyről, mert a helyet (egy kultúrház) tatarozni fogják. Ne tudjátok meg milyen egy fullcsöves 100W Marshallt bekapcsolni egy szocreál panellakásban ... Remélem a szomszédok is nagyon örültek, hogy egy időre hazatért :-D

Igazából lakásban tényleg célszerűtlen egy ekkora gépezetet használni - gyakorlásra még mindig ott van az Amplitube meg a GuitarRig.

Gitárcumóval mindig van ötletem, most a lehetőségeim úgy vannak, hogy az alternatívák közül egyet engedhetek meg:

- Jackson DK2S - sustainteres modell (like Daczi), ill. Epi elad
- DSL fej elad -> Marshall JMP-1 + 9200 sztereó rackes előfok + végfok (MIDIhető - sok tánclépést sporolnék meg)
- Ibanez AEG10E - mert még mindig nincs akusztikus (nemhogy elektro-~) gitárom, ill. az Epibe Gibson hangszedő
- és a legújabb őrület: Fender Stratocaster (az örök mágia)

Azt hiszem, szembetűnő, hogy még az se tiszta, milyen úton akarok továbbhaladni. Egyelőre a Jacko a legesélyesebb. Természetesen pirosban ("... mert a gitár színe PIROS" - mondá Tibusz).
A Fender ötlete meg az alábbi videóból jött:



( És persze emlékeztetett egy régi-régi zenekarom szandjára... majdnem hogy egy-az-egyben. Aki megfejti mire gondolok, nyer tőlem egy kopott pengetőt :-) )

2010. november 12., péntek

egyszerűsítés

Megint sikerült variálnom. Jött egy TC Polytune, és kikerült az SD-1. Az előbbit, vagy ahhoz hasonló hangolópedálkát már régóta nagyon szerettem volna, hogy csak lenézek, és minden a szemem előtt van, nem kell huzogatni a zsinórt, ha erről van szó. Az overdrivera meg tulajdonképpen eddig sem volt szükség a Marci mellett. Elég, ha az eq-t meg az erősítőt jól beállítja az ember. Így lehet, hogy még a zajzár is kikerül majd.

Mostanában nagyon megszerettem Daczi Zsolt játékát, egykori játékát szandját. Meg az a Kramer... kezdem belátni én is, hogy nem kell több egy gitárhoz, mint amit tudnak. Szépek, kényelmesek, sustainer, floyd,  összességében egy nagyon jó konstrukció, egy kellemesen agresszív hanggal: atomzsírkirály! Kár, hogy már nem gyártják őket. És egy nagy szomorúság, hogy elvesztettünk egy ilyen bravúros gitárost.




2010. augusztus 27., péntek

képek régről

Előkerült néhány régi kép, gondoltam felteszek belőle ide is ...

Íme az első komolyabb gitárom, a fekete Epi Les Paul. Amikor készült a kép, még teljesen új volt; ma már nincs rajta a fehér koptatója. A háttérben a Laney láda. előtte még a kölcsön Boss SD-1 és MT-2.

Itt meg a házi készítésű "pedalboard" egy 30 éves diplomatatáskából, parkettadarabokból és szivacsból (még a kék borítás nélkül):



A fenti két pedálból csak a metalzone ugyanaz (amit koncerten sose használtam). A sokpedálos motyónak viszont ez volt a végső formája...



... ami sajnos nem fért már bele a kis táskaszerűségembe, így próbáról-próbára, koncertről-koncertre szerelgetni kellett ezekkel a kesze-kusza kábelekkel. Tulajdonképpen az út: gitár-> wah -> NS2 IN -> NS2 send -> SD1 -> DS1 -> NS2 return -> NS2 OUT -> GE7 -> DD7 -> Laney.

Amúgy egy régebbi postban látszik, hogy a DD7 kikerült a mostani pedálrendszerből, viszont még megvan, és egy elég érdekes pedál ahhoz, hogy írjak róla majd néhány sort. (Mostanában gondolkozom azon, hogy visszakerül!). Egyelőre annyi elég, hogy egy magányos gitárosnak maga a mennyország :)

2010. augusztus 20., péntek

koncertélmények

Úgy néz ki kifogytunk nyárra a koncertekből... Emiatt is voltam eltűnve az utóbbi időben, az elmúlt 1 hónapban heti 1-2 koncert mindig megvolt, szóval annyi időm se volt néha két gig között, hogy egyáltalán kibontsam a tokjából a hangszert.
A legnagyobb csalódásom az elmúlt "koncertsorozatban" Cserszegtomajon volt. Hatalmas előítélettel indultam el itthonról, hogy már megint megkapom, hogy használjam a 100W fullcső erősítőt otthon gyakorlásra, meg ilyenek jutottak eszembe... De nem. Először volt az, hogy olyan mondatokat hallottam más szájából, amikkel magam is próbálok győzködni mindenkit (erősítő csak hangosan szól jól, hangszermikrofont mindig!!!). Vérprofin lekeverték az egészet a technika által biztosított korlátokat maximálisan kihasználva. És csak egy pici 4 zenekaros fesztivál volt :) Amit nem értett senki se, hogy mit keresett elejétől fogva a színpadon és kié volt az a 2db gyakorlókombó, amin még az árcédulák is vigyorogtak :D

Most itthon épp cucchiányban szenvedek. Ugye az egész cucc a mostani próbahelyünkön pihen, beleértve azt a néhány effektpedált is, ami a "pókerkészletben" pihen. Itthon nem sok mindenem van, egy ideje már csak a gitárt hozom haza. Konkrétan egy 10W Laney kombó, egy Boss MT-2 (ami ráadásul nem az enyém, és még mindig nem tudtam megszeretni) és egy DD-7 van itthon. A pedáloknak tápjuk jelen pillanatban nincs... :D Így jött az ötlet, hogy mi lenne, ha kipróbálnám a Guitar Rig 4-et. Kisebb vesződés, telepítgetés után végre sikerült megszólalnia, először nem akarom leírni mit hallottam, mert az több volt mint röhejes. Ami megoldotta a dolgot a legújabb ASIO4All (régi kaki volt), egy stereo (!!!) nagyjack-rca + kicsivéátalakító voltak. Egyelőre odáig jutottam, hogy a 80's Solo fantázianevű preset nagyon tetszik, főleg azért, mert NAGYON ismerős a szand :D (majdnem ugyanaz, amit nekem sikerült kikevergetni a marci+od kombinációból) Hozzátartozik a dologhoz, hogy egy relative régi és nem túl okos hangkarit használok (SB Live!), de legalább tudok egy kicsit gyakorolni ... Jól esett :)

2010. július 13., kedd

hangszínező

Úgy gondoltam leírom, hogy mivel csinálom/csináltam azt a pár hangzást, amit az Ecktomarsban használok. Rengeteg gitárostól hallom, hogy max. 4-5 szandot használ, ehhez meg nem kell egy hihetetlen méretű pedalboard, kismillió stompbox (kispedál), vagy egy hihetetlen tudású multieffekt, ami az r2d2 prüttyögéstől a zacskógyűrködésre hasonlító torzításig MINDENT tud. (Hehehe, átkozott pszichológia: először mindent akarsz, de aztán rájössz, hogy nincs akkora segged, hogy megüld az egész bolygót.)

Imádom a Les Paul gitárokat. Viszont régen nagyon nem tetszettek külsőleg, bár akkori érettségem is még csak ott tartott, hogy kizárólag fekete színben érdekeltek a hangszerek. Aztán sokat láttam ilyen gitárt Slash kezében. Meg Jimmy Page kezében. Meg jó sok ember kezében. Aztán ellátogattam EBBE a hangszerboltba, és megvásároltam életem első LP-jét, egy Epiphone Les Paul Standardot (majd teszek róla képet is). Viszont most Ő a #1:


A nyers dzsüzsün hang sokszor alakult nálam, bár volt pár elem, ami máig is benne van a rendszerben. Pl. volt olyan zenekarom, ahol a torzítás annyi volt, hogy egy SD-1 (nem az, amit most használok) elegendő volt, ez rákötve az erősítő tiszta csatornájára és kész :)
Az Ecktomarsnál már keményebb hangszínt vártak el a fiúk, ebben az időben (sőt még mindig megvan) volt egy kölcsön Boss MetalZone (MT-2) erre a célra. Igazából nem nagyon szerettem ezt a pedált, egy zajgyár, ráadásul elég szépen eltüntette az LP gitárom vastag megszólalását. A zajt egy darabig bírtuk, aztán hirtelen jött egy fellépési lehetőség, és nagyon ciki lett volna, ha a számok között folyamatosan azt hallja a közönség, hogy "vvvzsssvvvzsss", ezért kénytelen voltam újítani egy zajzárat (NS-2), aki olyan mint egy jóbarát: figyeli mikor nem gitározol, és hopp, azonnal halkít.
Ezt a MetalZonet nagyon nyugdíjba akartam már küldeni, aztán jött helyette egy Boss DS-1, aminek már nem volt ilyen idegesítő cincogása, viszont nem elég "durva", ezt korrigálandó, elküldtem modolásra, szereztem mellé a máig használt EQ pedált (jól kivágva a közepfrekiket). Ekkorra nagycsaládos Bossista voltam, ebből az időből teszek is be egy fotót:



A képen láthatóak közül a legtöbbet a narancssárga (DS-1), az szürke (GE-7 - az equalizer) dolgozott. Természetesen maradt a zajzár is. A citromsárgára (SD-1) ebben az időben keveset tapostam ... A többi cuccot nem akartam levágni a fényképről, szemléltetve néha mennyi zsinórban szoktunk botladozni :)
A kispedálos dolognak tulajdonképpen a Marshall fej vetett véget, feleslegessé tette a DS-1et, és a visszhangpedálom (mert ugye a visszhangosító cuccot torzítás után rakjuk mindig, és nem szeretünk 8-10 méter kábelt felhasználni arra, hogy a effektkörbe kötögessük és mégis kényelmesen lehessen kapcsolni). A Marshall "krancs" csak azt kívánja meg, hogy adjunk neki egy plussz löketet még az előfoka előtt - erre kiváló volt a sárga SD-1 -, ezt kiegészítve egy kis hangszínfinomítással - GE-7 equ - és kész is van minden. Ja, meg maradt a zajzár, mint áramelosztó (!!!) és csendesítő jóbarát.

Az "extrák", amiket még használok mostanság: CryBaby wah és egy T.C. Electronic G-Sharp. A CryBabyt nem hinném, hogy be kell mutatnom - lépj rá, aztán nyomjad... A Tc meg egy elég érdekes szerzemény lenne, de igazából nem sok funkciót használok belőle: csak visszhang és zengető. Viszont nem kell méteres zsinórokat kihúzni: mert ugyanúgy az effektkörbe van kötve, csak egy bájos lábkapcsoló kell hozzá, ami egyetlen vezetékkel megoldja ezt a problémát, hogy programot váltsak. Velük úgy vagyok, hogy néha használom őket, néha nem, a Tc-ből gyakran csak a zengető szól, vagy bypassra rakom és akkor nyersen megy a gitárjel a hangfalhoz ... A visszhangot meg a wahot főleg szólóknál használom.

Szóval a szokásos hangszíneim:
 - ritmus: Marshall Crunch + SD-1 + GE-7
 - szóló: Marshall Lead1 v. 2 (és még emellett bekapcsolva marad az SD-1 meg a GE-7, mert egyszerre nem tudok rájuk lépni ... viszont öröm az ürömben, hogy nem sokat osztanak vagy szoroznak a Lead csatornán)
 - blúzos hangszín: Marshall Crunch + GE-7 + gitáron hangerővel "játszás"
 - clean: Marshall Crunch (+ GE-7  néha) + gitáron a hangerő letekerve 1-2 körüli értékre

... és a vicc kedvéért ezekhez jön még a wah meg a visszhang, érzés kérdése hol mikor használja az ember.

2010. július 7., szerda